77 kilométeres hosszával nemcsak Nyugat- és Közép-Európa legnagyobb felületű tava, hanem kincs és kultúra.
A Szent György-hegy és az észak-balatoni vidék régóta közel áll szívünkhöz. Hogy miért is? Sokáig kerestük a választ erre a kérdésre, míg bele nem botlottunk Szilvási Lajos író gondolataiba, melyek akár a mi tollunkból is származhattak volna – már hogyha valaha is így tudott volna fogni bármelyik tollunk…
„Hányan kérdezték már tőlem, miért ásom el magam itt, vidéken, a Balaton partján… Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak, hogy én itt, ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam. Itt igazibb a napfény, itt igazán tiszta a levegő, itt én minden reggel úgy ébredek, mint aki újjászületik. Akár ilyen gyönyörűen süt a nap, mint most, akár borús vagy sírós az idő, mindegy nekem, csak itt lehessek, és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet.”
Szilvási Lajos (1932-1996), író, újságíró.
A Balatoni borrégió Pannónia lüktető szíve, a magyarországi bor- és ínyencturizmus egyik fellegvára. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: csárda, csárdás, strand, termálvíz, kastélyok, várak, kilátók, túraútvonalak, szürkemarha, mangalica, füstölt kolbász, ropogós kovászos kenyér, bogrács, süllő, zamatos zöldség, mandulások, méz, borteraszok és sok helyi borspecialitás.
Maradjunk északon.
A tó Szlovénia felé eső végében találjuk a Badacsonyi borvidéket, mely a nevével ellentétben nemcsak a Badacsonyról szól.
Az egykori Pannon-tenger több, már kialudt tűzhányója a Badacsony körül egy koszorút alkot; itt van a Csobánc, a Gulács, Szigliget, a Tóti és a Szent György-hegy is.
Kis birtokunk a Szent György-hegyen, a tóparttól pár kilométerre tekintélyt parancsolóan kiemelkedő bazaltkúpon fekszik.
Boraink bár papíron – bortörvényi szabályozásnak megfelelően – elsősorban badacsonyiként kerülnek forgalomba, a Szent György-hegy mégis önálló egyéniség.
A hegyen a borkészítésnek több évszázados hagyománya van.
A világ első borvidéki dűlőklasszifikációját Tokajban megkomponáló Bél Mátyás az 1730-as években a Szent György-hegyről, illetve annak dűlőiről is beszámolt.
Két olyan hegyet találunk az országban, melyet minden égtáj felől körülölel a szőlőkultúra: az egyik Somló, a másik pedig a Szent György.